(szül.: Mónosbél, 1837.11.12., elh.: Tiribes, 1873.02.08.) Mátra-vidéki betyár. Fiatalon (Bél)Apátfalván kondásbojtár. 1859-ben besorozták katonának Egerben lett a Wasa-ezred gyalogosa. Altisztjei, tisztje kemény német szóval dresszírozták. A szabadsághoz szokott szilaj legény nem igen tűrte az igazságtalan megaláztatásokat. Imádta trombitát. Szép játéka miatt kürtöse lett alakulatának. Egyik alkalommal – a hagyomány szerint társai biztatására Kossuth-nótát játszott a kaszárnya kantinjában. Az intézkedő őrmesterét trombitájával leütötte. Fogságba vetik, megvádolják szökésre való buzdítással. 12 év várfogságra ítélték Komáromban őrét ártalmatlanná téve, annak ruhájába öltözve jutott fel a várfokra, ahonnan a Dunába ugrott. Üldözői nem találtak rá. Egy idősebb révész vette pártfogásba. Feljutatta egy Pestre menő dereglyére. Innen gyalog szülőföldjére sikerült menni, ahol a Bükk rengetegeiben kezdte betyáréletét élni. A hagyomány azt tartotta róla, hogy csak a gazdagot fosztotta meg értékeitől, a szegényt inkább gyámolította. A fogadók gazdái nem igen jelentették hollétét, mert orgazdái voltak Vidróczkinak. 1863-ban körözést adtak ki ellene, Verpeléten került zsandárkézre. 27 év várfogságra ítélték. Therézianstadba (Terezin) kellett volna büntetését töltenie, de 1871-ben a már ismert módon – őrét ártalmatlanná téve, annak ruhájában – sikerült megszöknie. Innen kezdődött betyáréletének második korszak állandó életveszélyben.A monda szerint kifejezetten jóképű legény volt Marci. Fehér bőre, kék szeme, s hullámos világos barna haja sok női szívet megdobogtatott, amit Marci gyakran ki is használt. Szeretett mulatni, szép ruhákba járni, s egyszerre több szeretőt tartott. Két nő volt életében, akihez érzelmileg hosszabb ideig vonzódott. Az egyik Szép Rózsi, aki a legény közeledését szívesen vette, de a szülők ellenezték a kapcsolatot, a másik pedig a vadnai fogadós legkisebb leánya, Rebeka. Tevékenysége alatt vér nem tapadt kezéhez. Embert a hagyomány szerint nem ölt. Őt társai ölték meg 1873. február 8-án Tiribesen, ami akkor Nagybátony külterületi lakott helye volt. Gyilkosai nevét is ismerjük Lőrinc István komája ütötte le, miközben későbbi gyilkosával Pintér Pistával „balta-csatát” vívott. Holtestét Egerbe vitték, azonosítás után az egri Rókus temetőben helyezték jeltelen sírba.

 Közlő: Dr. Szomszéd András (Kisterenye, nyugalmazott főlevéltáros)